Quimby Fan Club

Most olyan kedvem van, hogy beteszek egy albumnyi Quimbyt és összeszedem, hogy mi is ez a zenekar nekem.

Szóval némi dunaújvárosi nevelkedés, és a 90'-es évek hajnalán történő kocsmazene után 1993-ban a zenekar elérte azt az ideális állapotot, amikor egy zenekar saját albummal rendelkezik. Persze, hogy kazettán, nem majd dupla-extra DVD-n. Sip of Story volt az album címe és egy alaposan benyomott sanzonénekeshez hasonlíthatja a tudomány a hangzását. Én ekkor még nem ismertem a Quimbyt, bevallom.

Nem sokkal az elsőt követte a 2. kiadvány is, már CD formátumban, és Jerrycan Dance, én valahol itt kapocslódtam be a véráramba, de főleg a számomra első albummal: a Majomtangóval. Ebben az időben, hadd valljam be divatból és sznobságból szólt csak néha Quimby nálam, nekem sok volt az eklektikusság, meg a káosz a zenéjükben.

Még a Diligrammot és az Ékszerelmére-t is nehezen értelmezhetőnek tartom, de ott már többször volt őszinte szeretetrohamom Kiss Tibi, vagy Liviusz irányába. Kicsit rendezték a soraikat. Szó szerint.

 A Káosz Amigos albumcímnél nem agyalhattak volna ki jobbat a srácok. Olyan elvetemült őrület van minden egyes ütemben, mintha tényleg a káosz barátok vették volna fel. Ráadásul néha szoktam is mondani vicces, zavaros helyzetekben, hogy a Káosz Amigos uralkodik rajtunk. Csomó jelzőt lehetne használni a Káosz Amigos jellemzésére, hogy így tragikus, meg úgy látomásos, meg megmondós, meg színes-szagos káprázatos agymenés, szerintem itt még mindig nem szerette mindenki a zenekart, sőt megkockáztatom, hogy sokan túl alternatívnak tartották.

Aztán, és ez a hihetetlen ebben a történetben – jött a pihenő. Figyeld csak meg az albumcímeket: pont olyan mint egy komolyabb trip állomásai: elkezdesz angolul hadoválni keresed az énekhangodat, szép lassan beindulsz (Sip of Story), aztán táncra perdülsz, mint az őrült (Jerrycan Dance), közben bohóckodsz, nevetgélsz, idétlenkedsz (Majom-tangó), kicsit beDilizel, kicsit összeolvadnak a dolgok (Ékszerelmére), aztán jön a nagy Flash, amikor minden eluralkodik, és átveszik az irányítást a Káosz Amigók.

Aztán a jól ismert elvonó, meg széthullás. Aztán a mindenki kedvence album, meg a színházi fellépések, a különleges Quimby-estek, meg az utánozhatatlan hangulatú koncertek. Sőt az autó a szerpentinen még talán pop szám is lett...